Szódás, szódavizes! Itt a szódás, szódás, szódavizes! -visszhangzott az ismert hang a lépcsőházban.
A  Szív utcai bérház apró népe ujjongva, boldogan szaladt a szódás elé. Minden gyerekhez nagyon kedves volt, dobált minket a magasba, mi sikoltozva örvendeztünk
Helyesebben dobáltak, mert ketten voltak testvérek, felváltva hordták ki a szódát.
Nem hasonlítottak egymásra, egyikük testes – ő látható a képen – a testvére pedig nagyon sovány, magas férfi volt. A felvételen  látható motorhoz egy nemkülönben érdekes II. világháborús terepjáró is tartozott.
Tíz-húsz éve még működött a szikvízüzemük az Eötvös u. és Szondi u. sarkon. Érdekes, hogy a sok évtizedes tevékenységük alatt gyakorlatilag nem öregedtek semmit.

Megállt velük az idő.

A felvétel a webről van.

1966-ban vettünk televíziót, a közvetlen szomszédjaink közül nekünk volt elsőnek. Így természetesnek vélték, hogy a fél ház nálunk nézze az Angyalt. Hozták a hokedlit, kisszéket. Főleg idős asszonyok meg gyerekek. Az idős asszonyságok szerelmesen gondoltak Roger Moorba, ezért izgatottan várták az új részeket. Én pedig minden alkalommal előadtam, hogy egy barátom már látta a soros – miért pont soros na, mindegy – részt Angliában és mesélte, hogy az Angyalt ebben a részben megölik. Hát tövig rágták a körmüket. Tudom gonosz kamasz voltam, de így legalább több volt az izgalom.
Hát most tényleg meghalt, mint ahogy azok az idős hölgyek is, ők már regés régen.

…és azt a gonosz kiskamaszt is kóstolgatja már a kaszás…