Címke: rövid próza

A bomba

A Városligetben, a BNV alatt az ideiglenesen emelt pavilonokon kívül voltak állandó, elbontásra nem kerülő épületek is. Ilyen volt a Szovjet pavilon, amiből később a Kazimir Károly legendás Körszínháza lett.
Továbbá a Magyar Alumínium Gömbkupolája, valahol a későbbi PECSA helyén állhatott.
Az épületben érdekes kiállításokat rendeztek az őszi, téli hónapokban.
Itt szembesültem először az atombombával.
Hűvös ősz, késő délután volt, tértig gázoltam platánok alatt összegyűlt avarban, amit nagyon szerettem. Kézen fogva mentünk apámmal – 6-7 éves lehettem – így ő is velem lépkedett a levelekbe merülve. Pokolian jól éreztük magunkat.
A kupolához értünk, a kiállítás még nyitva volt, bementünk hát.
A falakon körben hatalmas, fekete-fehér képeken földig rombolt épületek között szénné égett emberi maradványok, betonon a pokoli forróságban gyakorlatilag elpárolgott emberek sötét árnyékával, amit akkor sehogyan sem érthettem és most sem tudok felfogni.
A rombolás felvételei után a sugárbeteg emberekről készült felvétek fokozták rémületemet.
Vetítés is volt, atomgombával, tűzviharral.
Hirosima, 1945. augusztus 6.
Nagyon féltem és félek most is.

Elment hát megint

Szemével követte, míg el nem tűnt a folyosó végen. Tempósan, mondhatni büszkén lépkedett. Kezében az elmaradhatatlan szatyorral, amelyben a folyton úton levés holmija volt. Maradt utána néhány félig ivott pohár és pár üres üveg.
Judit a hűtőhöz lépett, volt még egy fél doboz sör. Belekortyolt és lassan az utcai ablakhoz ballagott és lenézett a kapu irányába. Gáspár éppen kilépett rajta, kicsit mintha habozna, aztán határozott léptekkel elindult a Nemzeti Italbolt felé.
Az asszony ivott egy újabb kortyot, a homlokát a hideg üvegre nyomta.
Lelke a semmi felé lebegett.Emlék

Szeret, nem szeret?

A beszélgetést a fészről másoltam, csupán a szereplők utólagos megjelölését adtam hozzá.

Lány: Szia

Trotty: Szia, bocsi nem voltam a gépnél.

ismerjük egymást valahonnan?

Lány: Nem hiszem.. De ismerkedni baratkozni szeretnek ha lehet!!

Trotty: lehet

Lány: Hogy vagy?

Trotty: Köszi, megvagyok. Kevés dolog történik mostanában körülöttem, csak telnek a napok.

Lány: Az nm jo

Trotty: Gondolom láttad a profilomat. Nem vagyok fiatal, nyugdíjas vagyok, elvált és egyedül élek.

Lány: En jobban szeretem az idosebb pasikat mert jobb veluk a se..

Trotty:?

Lány: Sex

Trotty: ne már

Lány: ?

Trotty: a profilképed alapján helyes nő vagy, jobbat érdemelsz a trottyoknál.

Lány: A fiatalok ki es be dugják.. Ti idosebbek meg hosszaban szeretitek jol ki Nyaltok ahh..

Trotty: Hát nem sokat lacafacázol az tény.

Lány: most mit szeretnél?

Trotty: csak azt nyalom ki, akit szeretek. Nem egyszerű dolog ez.

Lány: Es miert csak azt nyalod ki?

Trotty: Mert ez nagyon intim dolog, minden szempontból el kell fogadni a másikat.

Lány: En le szopnalak

Trotty: ez kedves és hogy esett rám a választásod?

Lány: Helyes pasi vagy

Trotty: ez igaz és ez elég? Sajnos én nem szoktam az ilyen gyors tempóhoz.

Lány: Mikor dugtal?

Trotty: Nem tudom. Miért kellene erre válaszolnom. Egy kicsit jobban meg kell ismerjelek. Nem vagyok könnyen barátkozó.

Lány: Jolvan

Martina vagyok 25 eves miskolcon lakom singli vagyok jelenleg ovodaban dolgozom daduska vagyok

Trotty: Láttam, hogy nagyon fiatal vagy. Miskolc egy kicsit nagy távolság futókalandhoz.

Szerintem nem én vagyok az embered.

Lány: Most mi bajod? Miert?

Trotty: fiatal vagy, messze vagy, ijesztően rámenős vagy.

Lány:Te meg meleg vagy !! Szia

Trotty: Ördögöd van

Lány: Meleg vagy!!;

Trotty: dehogy vagyok meleg, van egy fiam és elváltam.

De tényleg nem értem mit akarsz tőlem, Miskolcon nincsenek trottyok?

Lány: Nem m1 az se hogy ki!!

Trotty: Nem mondom, hogy nem indultam be egy kicsit. De egy arckép és néhány buja ajánlat egy kicsit kevés.

Lány: Mit tegyek mond?

Trotty: Nem tudom, nincs tapasztalatom az ilyen “távszexben”.

Lány: Szoktal hokizni?

Trotty: Úgy érted zsebhokizni? Ritkán

Lány: Nagyon ki szopnam a gecid

Trotty: Alig van már Mondtam hogy trotty vagyok.

Lány: Szereted ha szopnak?

Trotty: Igen, de még soha nem eresztettem nőnek a szájába.

Lány: Miert?

Trotty: Nem felel meg a felfogásomnak, nem oda való.

Lány: Es ha en szeretnem?

Trotty: nem tudom, de tényleg hogy képzeled ezt.

Lány: Hát mit Hogy? Tetszel izgato pasi vagy

Trotty: nem is láttál még. Alacsony vagyok, sörhasam van stb

Lány: Imadom a pocakos pasikat

Nyalták mar ki a feneked?

Trotty: Na, fejezzük ezt be, ez nem az én világom.

Lány: Te teljesen hulye vagy, vagy meleg!! Szia

Trotty: ok, szia

 

Lehet, hogy igaza van, teljesen hülye vagyok…

1999 augusztus 11., Zamárdi-Felső

A hold  lassan bekúszott a nap elé, percek alatt ragyogó napsütéses délelőttből forró nyári este lett.
Először az ég madarai hallgattak el, aztán a árvaszúnyog felhők jelentek meg a kert felett és a tücskök ciripelni kezdtek.
A macska zöld szeme csodálkozva nézte a fogyó napot, majd rám kerekített és bólintottunk. Napfogyatkozás.

Karantén történetek 02.

Mostanában világosban, lámpafénynél alszom.
Forgolódva a szoba unalomig ismert, bár szeretett tárgyait nézem. Meg az ágytámla és a fal között élő kicsi fehér pókot. Mozdulatlanul figyel ő is, tökéletesre alkotott hálója közepén várja vacsoráját, vagy reggelijét.
Nehezedő pilláim alatt még látom a pókocskát.
Furcsán érzem magam, a levegőben vagyok, nyolc lábammal az elkészült fonalak szövevényét igazgatom, hátul meg csak úgy dől belőlem a sok fonal. – ha ember lennék azt mondanám fonalat sz@rok – de hát pók vagyok, hát finom selymet engedek magamból.
Egy hatalmas valami repült felém, bele a hálóba, tépte, szaggatta, rontotta volna semmivé eddigi munkámat. Nyolc lábam kétségbeesve javította a dúlást, pont szemeimmel a hatalmas rovart figyelve
Nyögve, csatakosan ébredtem.
A kis pók bólogatva, barátságos mosollyal köszöntött;

Isten hozott a világomban!

John Lennon halála

Csodaszép, de nagyon kemény tél volt 1980 decemberében. Félméteres hó esett és farkasordító hideg volt. Balatonfüreden teleltünk, a Balaton másik, a téli arcával ismerkedtünk. Hópaplan lepte a parkokat és a partot, az utcákat, mókás hósipkát kaptak az utcai lámpák.
Hajnalodott, lassan ébredtem, feleségem békésen szuszogott mellettem. Ezért nem kapcsoltam be a rádiót, az ablakon rajzolódó jégvirágot csodáltam. A téli hajnal ajándékát.
Aztán mégis a rádióhoz nyúltam, éppen híreket mondtak.
A Dakota-ház elött egy rohadék rálőtt John Lennonra, a világ legszelídebb emberére, aki a kórházban belehalt sérüléseibe.
Tovább bámultam a jégvirágot, aztán az ablakhoz léptem, homlokomat a hideg üveghez nyomtam.
Talán sírtam…