Címke: rövid próza
A bomba
Elment hát megint

Szeret, nem szeret?
A beszélgetést a fészről másoltam, csupán a szereplők utólagos megjelölését adtam hozzá.
Lány: Szia
Trotty: Szia, bocsi nem voltam a gépnél.
ismerjük egymást valahonnan?
Lány: Nem hiszem.. De ismerkedni baratkozni szeretnek ha lehet!!
Trotty: lehet
Lány: Hogy vagy?
Trotty: Köszi, megvagyok. Kevés dolog történik mostanában körülöttem, csak telnek a napok.
Lány: Az nm jo
Trotty: Gondolom láttad a profilomat. Nem vagyok fiatal, nyugdíjas vagyok, elvált és egyedül élek.
Lány: En jobban szeretem az idosebb pasikat mert jobb veluk a se..
Trotty:?
Lány: Sex
Trotty: ne már
Lány: ?
Trotty: a profilképed alapján helyes nő vagy, jobbat érdemelsz a trottyoknál.
Lány: A fiatalok ki es be dugják.. Ti idosebbek meg hosszaban szeretitek jol ki Nyaltok ahh..
Trotty: Hát nem sokat lacafacázol az tény.
Lány: most mit szeretnél?
Trotty: csak azt nyalom ki, akit szeretek. Nem egyszerű dolog ez.
Lány: Es miert csak azt nyalod ki?
Trotty: Mert ez nagyon intim dolog, minden szempontból el kell fogadni a másikat.
Lány: En le szopnalak
Trotty: ez kedves és hogy esett rám a választásod?
Lány: Helyes pasi vagy
Trotty: ez igaz és ez elég? Sajnos én nem szoktam az ilyen gyors tempóhoz.
Lány: Mikor dugtal?
Trotty: Nem tudom. Miért kellene erre válaszolnom. Egy kicsit jobban meg kell ismerjelek. Nem vagyok könnyen barátkozó.
Lány: Jolvan
Martina vagyok 25 eves miskolcon lakom singli vagyok jelenleg ovodaban dolgozom daduska vagyok
Trotty: Láttam, hogy nagyon fiatal vagy. Miskolc egy kicsit nagy távolság futókalandhoz.
Szerintem nem én vagyok az embered.
Lány: Most mi bajod? Miert?
Trotty: fiatal vagy, messze vagy, ijesztően rámenős vagy.
Lány:Te meg meleg vagy !! Szia
Trotty: Ördögöd van
Lány: Meleg vagy!!;
Trotty: dehogy vagyok meleg, van egy fiam és elváltam.
De tényleg nem értem mit akarsz tőlem, Miskolcon nincsenek trottyok?
Lány: Nem m1 az se hogy ki!!
Trotty: Nem mondom, hogy nem indultam be egy kicsit. De egy arckép és néhány buja ajánlat egy kicsit kevés.
Lány: Mit tegyek mond?
Trotty: Nem tudom, nincs tapasztalatom az ilyen “távszexben”.
Lány: Szoktal hokizni?
Trotty: Úgy érted zsebhokizni? Ritkán
Lány: Nagyon ki szopnam a gecid
Trotty: Alig van már Mondtam hogy trotty vagyok.
Lány: Szereted ha szopnak?
Trotty: Igen, de még soha nem eresztettem nőnek a szájába.
Lány: Miert?
Trotty: Nem felel meg a felfogásomnak, nem oda való.
Lány: Es ha en szeretnem?
Trotty: nem tudom, de tényleg hogy képzeled ezt.
Lány: Hát mit Hogy? Tetszel izgato pasi vagy
Trotty: nem is láttál még. Alacsony vagyok, sörhasam van stb
Lány: Imadom a pocakos pasikat
Nyalták mar ki a feneked?
Trotty: Na, fejezzük ezt be, ez nem az én világom.
Lány: Te teljesen hulye vagy, vagy meleg!! Szia
Trotty: ok, szia
Lehet, hogy igaza van, teljesen hülye vagyok…
1999 augusztus 11., Zamárdi-Felső
A hold lassan bekúszott a nap elé, percek alatt ragyogó napsütéses délelőttből forró nyári este lett.
Először az ég madarai hallgattak el, aztán a árvaszúnyog felhők jelentek meg a kert felett és a tücskök ciripelni kezdtek.
A macska zöld szeme csodálkozva nézte a fogyó napot, majd rám kerekített és bólintottunk. Napfogyatkozás.
Karantén történetek 02.
Mostanában világosban, lámpafénynél alszom.
Forgolódva a szoba unalomig ismert, bár szeretett tárgyait nézem. Meg az ágytámla és a fal között élő kicsi fehér pókot. Mozdulatlanul figyel ő is, tökéletesre alkotott hálója közepén várja vacsoráját, vagy reggelijét.
Nehezedő pilláim alatt még látom a pókocskát.
Furcsán érzem magam, a levegőben vagyok, nyolc lábammal az elkészült fonalak szövevényét igazgatom, hátul meg csak úgy dől belőlem a sok fonal. – ha ember lennék azt mondanám fonalat sz@rok – de hát pók vagyok, hát finom selymet engedek magamból.
Egy hatalmas valami repült felém, bele a hálóba, tépte, szaggatta, rontotta volna semmivé eddigi munkámat. Nyolc lábam kétségbeesve javította a dúlást, pont szemeimmel a hatalmas rovart figyelve
Nyögve, csatakosan ébredtem.
A kis pók bólogatva, barátságos mosollyal köszöntött;
Isten hozott a világomban!
John Lennon halála
Csodaszép, de nagyon kemény tél volt 1980 decemberében. Félméteres hó esett és farkasordító hideg volt. Balatonfüreden teleltünk, a Balaton másik, a téli arcával ismerkedtünk. Hópaplan lepte a parkokat és a partot, az utcákat, mókás hósipkát kaptak az utcai lámpák.
Hajnalodott, lassan ébredtem, feleségem békésen szuszogott mellettem. Ezért nem kapcsoltam be a rádiót, az ablakon rajzolódó jégvirágot csodáltam. A téli hajnal ajándékát.
Aztán mégis a rádióhoz nyúltam, éppen híreket mondtak.
A Dakota-ház elött egy rohadék rálőtt John Lennonra, a világ legszelídebb emberére, aki a kórházban belehalt sérüléseibe.
Tovább bámultam a jégvirágot, aztán az ablakhoz léptem, homlokomat a hideg üveghez nyomtam.
Talán sírtam…