A beszélgetést a fészről másoltam, csupán a szereplők utólagos megjelölését adtam hozzá.

Lány: Szia

Trotty: Szia, bocsi nem voltam a gépnél.

ismerjük egymást valahonnan?

Lány: Nem hiszem.. De ismerkedni baratkozni szeretnek ha lehet!!

Trotty: lehet

Lány: Hogy vagy?

Trotty: Köszi, megvagyok. Kevés dolog történik mostanában körülöttem, csak telnek a napok.

Lány: Az nm jo

Trotty: Gondolom láttad a profilomat. Nem vagyok fiatal, nyugdíjas vagyok, elvált és egyedül élek.

Lány: En jobban szeretem az idosebb pasikat mert jobb veluk a se..

Trotty:?

Lány: Sex

Trotty: ne már

Lány: ?

Trotty: a profilképed alapján helyes nő vagy, jobbat érdemelsz a trottyoknál.

Lány: A fiatalok ki es be dugják.. Ti idosebbek meg hosszaban szeretitek jol ki Nyaltok ahh..

Trotty: Hát nem sokat lacafacázol az tény.

Lány: most mit szeretnél?

Trotty: csak azt nyalom ki, akit szeretek. Nem egyszerű dolog ez.

Lány: Es miert csak azt nyalod ki?

Trotty: Mert ez nagyon intim dolog, minden szempontból el kell fogadni a másikat.

Lány: En le szopnalak

Trotty: ez kedves és hogy esett rám a választásod?

Lány: Helyes pasi vagy

Trotty: ez igaz és ez elég? Sajnos én nem szoktam az ilyen gyors tempóhoz.

Lány: Mikor dugtal?

Trotty: Nem tudom. Miért kellene erre válaszolnom. Egy kicsit jobban meg kell ismerjelek. Nem vagyok könnyen barátkozó.

Lány: Jolvan

Martina vagyok 25 eves miskolcon lakom singli vagyok jelenleg ovodaban dolgozom daduska vagyok

Trotty: Láttam, hogy nagyon fiatal vagy. Miskolc egy kicsit nagy távolság futókalandhoz.

Szerintem nem én vagyok az embered.

Lány: Most mi bajod? Miert?

Trotty: fiatal vagy, messze vagy, ijesztően rámenős vagy.

Lány:Te meg meleg vagy !! Szia

Trotty: Ördögöd van

Lány: Meleg vagy!!;

Trotty: dehogy vagyok meleg, van egy fiam és elváltam.

De tényleg nem értem mit akarsz tőlem, Miskolcon nincsenek trottyok?

Lány: Nem m1 az se hogy ki!!

Trotty: Nem mondom, hogy nem indultam be egy kicsit. De egy arckép és néhány buja ajánlat egy kicsit kevés.

Lány: Mit tegyek mond?

Trotty: Nem tudom, nincs tapasztalatom az ilyen “távszexben”.

Lány: Szoktal hokizni?

Trotty: Úgy érted zsebhokizni? Ritkán

Lány: Nagyon ki szopnam a gecid

Trotty: Alig van már Mondtam hogy trotty vagyok.

Lány: Szereted ha szopnak?

Trotty: Igen, de még soha nem eresztettem nőnek a szájába.

Lány: Miert?

Trotty: Nem felel meg a felfogásomnak, nem oda való.

Lány: Es ha en szeretnem?

Trotty: nem tudom, de tényleg hogy képzeled ezt.

Lány: Hát mit Hogy? Tetszel izgato pasi vagy

Trotty: nem is láttál még. Alacsony vagyok, sörhasam van stb

Lány: Imadom a pocakos pasikat

Nyalták mar ki a feneked?

Trotty: Na, fejezzük ezt be, ez nem az én világom.

Lány: Te teljesen hulye vagy, vagy meleg!! Szia

Trotty: ok, szia

Lehet, hogy igaza van, teljesen hülye vagyok…

A hold  lassan bekúszott a nap elé, percek alatt ragyogó napsütéses délelőttből forró nyári este lett.
Először az ég madarai hallgattak el, aztán a árvaszúnyog felhők jelentek meg a kert felett és a tücskök ciripelni kezdtek.
A macska zöld szeme csodálkozva nézte a fogyó napot, majd rám kerekített és bólintottunk. Napfogyatkozás.

Mostanában világosban, lámpafénynél alszom.
Forgolódva a szoba unalomig ismert, bár szeretett tárgyait nézem. Meg az ágytámla és a fal között élő kicsi fehér pókot. Mozdulatlanul figyel ő is, tökéletesre alkotott hálója közepén várja vacsoráját, vagy reggelijét.
Nehezedő pilláim alatt még látom a pókocskát.
Furcsán érzem magam, a levegőben vagyok, nyolc lábammal az elkészült fonalak szövevényét igazgatom, hátul meg csak úgy dől belőlem a sok fonal. – ha ember lennék azt mondanám fonalat sz@rok – de hát pók vagyok, hát finom selymet engedek magamból.
Egy hatalmas valami repült felém, bele a hálóba, tépte, szaggatta, rontotta volna semmivé eddigi munkámat. Nyolc lábam kétségbeesve javította a dúlást, pont szemeimmel a hatalmas rovart figyelve
Nyögve, csatakosan ébredtem.
A kis pók bólogatva, barátságos mosollyal köszöntött;

Isten hozott a világomban!

Csodaszép, de nagyon kemény tél volt 1980 decemberében. Félméteres hó esett és farkasordító hideg volt. Balatonfüreden teleltünk, a Balaton másik, a téli arcával ismerkedtünk. Hópaplan lepte a parkokat és a partot, az utcákat, mókás hósipkát kaptak az utcai lámpák.
Hajnalodott, lassan ébredtem, feleségem békésen szuszogott mellettem. Ezért nem kapcsoltam be a rádiót, az ablakon rajzolódó jégvirágot csodáltam. A téli hajnal ajándékát.
Aztán mégis a rádióhoz nyúltam, éppen híreket mondtak.
A Dakota-ház elött egy rohadék rálőtt John Lennonra, a világ legszelídebb emberére, aki a kórházban belehalt sérüléseibe.
Tovább bámultam a jégvirágot, aztán az ablakhoz léptem, homlokomat a hideg üveghez nyomtam.
Talán sírtam…