Címke: rövid próza

1956, ahogy én láttam

1956 novemberében majd 5 éves voltam, így nem sok emlékem van a történtekről, a harcokról Nem állítom, hogy semmi. Bevillannak képek élesen, majd eltűnnek.
Akkoriban a Szív utca 65-ben laktunk, házunk félúton volt a Szondi utca és a Rudas László utca között. Az utcával szemben az Élmunkás híd alagútjai ásítottak, itt sok ellenálló barikádozta el, vagy ásta be magát és meglehetősen hosszú ideig tartották magukat.
Környék lakói hősiesen kuksoltak a légópincékben, de minden ház előtt férfiakból álló, fegyvertelen önkéntesek adtak gyakorlatilag semmit nem érő őrséget.
Néhányan gyerekek ott rohangáltunk, hiába próbáltak beterelni minket a kapu alá.
Az első éles kép:
A Szondi utcából váratlanul befordult egy orosz tank. Gépfegyverrel végig lőtte az utcát. Fejvesztetten rohantunk be a házba. A zárt kapun keresztül sokáig hallottuk a fegyverropogást.
Második kép:
Egyik este az eget figyelve izzó valamiket láttam egymásután röpülni, Katyusák mondta apám. Furcsa, de mintha hangtalanul repültek volna…
Apámnak akkoriban a Tömő utcában volt a munkahelye és egy alakalommal elmentünk valamiért oda. Egyébként nem dolgoztak, talán pénzért, vagy valami juttatásért. Miért vitt magával, máig sem értem, mert még folytak a harcok, talán ránk is lőttek, de lehet, hogy ezt csak képzelem, mert erről sincs éles emlékem.
A harmadik kép, ez egy egész képsorozat.
A Kilián laktanya bejáratában egy tank állt, szerintem működőképes volt. (Mostanában jutott a tudomásomra, hogy Maléter tankja volt) Egyébként – ezért neveztem képsorozatnak a következőket – rengeteg kilőtt harckocsi és felborult, kiégett villamos volt az Üllői út és József körút kereszteződésében. A kilőtt tankokon, a hátukon puskákkal és kezükben más kézifegyverekkel gyerekek ugráltak, talán játszottak. A földön összeégett, elszenesedett testű katonák hevertek.
Érdekes a Tömő utcába érkezésről megint nincs képem.
A forradalomnak ekkora vége volt, kegyetlen polgárháború zajlott, magyar ment magyarnak, az egyik fél szovjet támogatásával.
A fegyveres harcok után minden földes, temetésre alkalmas helyen sírok domborultak. Az Élmunkás híd feljáróinak oldalában, a játszótereken, a Köröndön, a Hunyadi téren – ezeken a helyeken jártam, ezeket láttam, de így lehetett a város többi részén is.
Ezen gondolkoztam, hogy ide írjam vagy se, hogy van ennek jelentősége egyáltalán. A sírok nagy része orosz katonáké volt, a halmokra helyezett sisakok jelezték hogy ott szovjet katonák nyugodnak…

09.11. New York

Amikor beléptem az Andrássy úti Tokaji borozó ajtaján repült a hatalmas toronynak a repülő (ez felvételről ment, többször is bejátszották).
Közben rettenetes porfelhő gomolygott, a levegőben papírlapok milliói szálltak. Rohanó, menekülő emberek látszottak, távolról meg bámészkodok álltak értetlenül. Emberi testek is zuhantak a szédítő magasságból.
A borozó vendégei nem látszottak különösebben izgatottnak. Nem állítom, hogy továbbra is a futballról, vagy sportfogadásról beszéltek, de nem verte földhöz a dolog őket. Hiába az USA messze van Terézvárostól. Meg a magyar emberektől.
Izgatott voltam, Gy-vel, ivócimborámmal próbáltam beszélgetni a tragédiáról. Nem nagyon lehetett, de jó ürügy volt arra, hogy a szokásos pohárszámot emeljük.
Találgattam, hogy kihajthatta végre a támadást. Akkori ismereteim szerint a közel kelet fő ellensége Arafat volt. Az nyilvánvaló, hogy benne sem ennyi erő, sem elszánás és kurázsi nem lehetett.
Bin Láden neve nem volt ismert – nem általánosítanék, én nem ismertem.
Közben még egy gép a toronynak repült. Elképesztő volt, ez már nem egyszerű terrortámadás, ez háború. A Pentagont is megtámadták.
Sötétedni kezdett, elindultunk hazafelé.
Lakásba lépve közölte a feleségem, hogy mind a két torony ledőlt.

A tank

A tank ott állt a kutyafuttatóban.
Két napja érkezett, dübörögve végig az Ady Endre utcán. A sarkon megállt, tornyát forgatva, mintha körülnézne. Aztán lassan befordult a szervizútra, majd befarolt, néhány autóroncsot tovább lapajtva beállt a mostani helyére.
Az öreg nézte a törött ablakon keresztül. Kezdetben rémülten, aztán nyugtalanul gurult naponta többször az ablakhoz, de mostanra nyugodtan nézte.
Ezek nem rombolni jöttek, inkább kibekkelnek mint ő gondolta.
A front távolról morajlott. Erre nem voltak harcok, bár néhány kósza becsapódás érte a házat. Ezért voltak a törött ablakok.
Néha volt áram és víz is.
És mindig volt GÁZ.
A gyerekek elhagyták az országot. Könyörögtek, hogy tartson velük, de maradt. Szeretett itt és úgy gondolta meg lehet úszni a legrosszabbat, a halált.
A harckocsi előtt most egy félmeztelen katona mosdott, csupa szutyok arcú társa egy kannából öntötte rá röhögve a vizet.
Derűs, békés nap vélte az öreg és egy másik nyugodt napra gondolt. A kisfiával sétáltak az Andrássy úton. Ettek egy fagyit a Lukácsban majd elindultak a Városliget irányába…
Ekkor valamivel rálőtek a tankra, de a jármű sértetlen maradt. Felkelepelt néhány gépfegyver is.
A katonák a tankba ugrottak és a géppuskával lőni kezdték a házat. Az öreg rémülten gurult a gardróbba, amit a lakás legvédettebb helyének vélt. Túlélni, túlélni zakatolt az agyában.
Több robbanás rázta meg a házat.
Hát ideért a háború gondolta és ekkor ráomlott a fal.
Kisfiával a Köröndhöz értek, lassan lépkedtek, de már a levegőben lebegtek.
Látod kisfiam mutatott le, ott lakott Kodály Zoltán, de már nem volt hangja.

A bomba

A Városligetben, a BNV alatt az ideiglenesen emelt pavilonokon kívül voltak állandó, elbontásra nem kerülő épületek is. Ilyen volt a Szovjet pavilon, amiből később a Kazimir Károly legendás Körszínháza lett.
Továbbá a Magyar Alumínium Gömbkupolája, valahol a későbbi PECSA helyén állhatott.
Az épületben érdekes kiállításokat rendeztek az őszi, téli hónapokban.
Itt szembesültem először az atombombával.
Hűvös ősz, késő délután volt, tértig gázoltam platánok alatt összegyűlt avarban, amit nagyon szerettem. Kézen fogva mentünk apámmal – 6-7 éves lehettem – így ő is velem lépkedett a levelekbe merülve. Pokolian jól éreztük magunkat.
A kupolához értünk, a kiállítás még nyitva volt, bementünk hát.
A falakon körben hatalmas, fekete-fehér képeken földig rombolt épületek között szénné égett emberi maradványok, betonon a pokoli forróságban gyakorlatilag elpárolgott emberek sötét árnyékával, amit akkor sehogyan sem érthettem és most sem tudok felfogni.
A rombolás felvételei után a sugárbeteg emberekről készült felvétek fokozták rémületemet.
Vetítés is volt, atomgombával, tűzviharral.
Hirosima, 1945. augusztus 6.
Nagyon féltem és félek most is.

Elment hát megint

Szemével követte, míg el nem tűnt a folyosó végen. Tempósan, mondhatni büszkén lépkedett. Kezében az elmaradhatatlan szatyorral, amelyben a folyton úton levés holmija volt. Maradt utána néhány félig ivott pohár és pár üres üveg.
Judit a hűtőhöz lépett, volt még egy fél doboz sör. Belekortyolt és lassan az utcai ablakhoz ballagott és lenézett a kapu irányába. Gáspár éppen kilépett rajta, kicsit mintha habozna, aztán határozott léptekkel elindult a Nemzeti Italbolt felé.
Az asszony ivott egy újabb kortyot, a homlokát a hideg üvegre nyomta.
Lelke a semmi felé lebegett.Emlék

Szeret, nem szeret?

A beszélgetést a fészről másoltam, csupán a szereplők utólagos megjelölését adtam hozzá.

Lány: Szia

Trotty: Szia, bocsi nem voltam a gépnél.

ismerjük egymást valahonnan?

Lány: Nem hiszem.. De ismerkedni baratkozni szeretnek ha lehet!!

Trotty: lehet

Lány: Hogy vagy?

Trotty: Köszi, megvagyok. Kevés dolog történik mostanában körülöttem, csak telnek a napok.

Lány: Az nm jo

Trotty: Gondolom láttad a profilomat. Nem vagyok fiatal, nyugdíjas vagyok, elvált és egyedül élek.

Lány: En jobban szeretem az idosebb pasikat mert jobb veluk a se..

Trotty:?

Lány: Sex

Trotty: ne már

Lány: ?

Trotty: a profilképed alapján helyes nő vagy, jobbat érdemelsz a trottyoknál.

Lány: A fiatalok ki es be dugják.. Ti idosebbek meg hosszaban szeretitek jol ki Nyaltok ahh..

Trotty: Hát nem sokat lacafacázol az tény.

Lány: most mit szeretnél?

Trotty: csak azt nyalom ki, akit szeretek. Nem egyszerű dolog ez.

Lány: Es miert csak azt nyalod ki?

Trotty: Mert ez nagyon intim dolog, minden szempontból el kell fogadni a másikat.

Lány: En le szopnalak

Trotty: ez kedves és hogy esett rám a választásod?

Lány: Helyes pasi vagy

Trotty: ez igaz és ez elég? Sajnos én nem szoktam az ilyen gyors tempóhoz.

Lány: Mikor dugtal?

Trotty: Nem tudom. Miért kellene erre válaszolnom. Egy kicsit jobban meg kell ismerjelek. Nem vagyok könnyen barátkozó.

Lány: Jolvan

Martina vagyok 25 eves miskolcon lakom singli vagyok jelenleg ovodaban dolgozom daduska vagyok

Trotty: Láttam, hogy nagyon fiatal vagy. Miskolc egy kicsit nagy távolság futókalandhoz.

Szerintem nem én vagyok az embered.

Lány: Most mi bajod? Miert?

Trotty: fiatal vagy, messze vagy, ijesztően rámenős vagy.

Lány:Te meg meleg vagy !! Szia

Trotty: Ördögöd van

Lány: Meleg vagy!!;

Trotty: dehogy vagyok meleg, van egy fiam és elváltam.

De tényleg nem értem mit akarsz tőlem, Miskolcon nincsenek trottyok?

Lány: Nem m1 az se hogy ki!!

Trotty: Nem mondom, hogy nem indultam be egy kicsit. De egy arckép és néhány buja ajánlat egy kicsit kevés.

Lány: Mit tegyek mond?

Trotty: Nem tudom, nincs tapasztalatom az ilyen “távszexben”.

Lány: Szoktal hokizni?

Trotty: Úgy érted zsebhokizni? Ritkán

Lány: Nagyon ki szopnam a gecid

Trotty: Alig van már Mondtam hogy trotty vagyok.

Lány: Szereted ha szopnak?

Trotty: Igen, de még soha nem eresztettem nőnek a szájába.

Lány: Miert?

Trotty: Nem felel meg a felfogásomnak, nem oda való.

Lány: Es ha en szeretnem?

Trotty: nem tudom, de tényleg hogy képzeled ezt.

Lány: Hát mit Hogy? Tetszel izgato pasi vagy

Trotty: nem is láttál még. Alacsony vagyok, sörhasam van stb

Lány: Imadom a pocakos pasikat

Nyalták mar ki a feneked?

Trotty: Na, fejezzük ezt be, ez nem az én világom.

Lány: Te teljesen hulye vagy, vagy meleg!! Szia

Trotty: ok, szia

 

Lehet, hogy igaza van, teljesen hülye vagyok…

1999 augusztus 11., Zamárdi-Felső

A hold  lassan bekúszott a nap elé, percek alatt ragyogó napsütéses délelőttből forró nyári este lett.
Először az ég madarai hallgattak el, aztán a árvaszúnyog felhők jelentek meg a kert felett és a tücskök ciripelni kezdtek.
A macska zöld szeme csodálkozva nézte a fogyó napot, majd rám kerekített és bólintottunk. Napfogyatkozás.