Nincsenek emlékeim apám viszonyáról a valláshoz, korán meghalt.
Anyu nem bigottan, de hívő, szorgalmas templomba járó az ünnepeket megtartó és tartató katolikus.
A húgom és én elsőáldoztunk, bérmálkoztunk.
Szerettem templomba járni, bár emlékeim szerint általában baromi hideg volt.
A hitoktató órákat nagyon kedveltem, a bibliai történetek elvarázsoltak, lelkesítettek. Egyetlen problémám volt, hogy az Isten mindenütt jelen van.
Ez nem fért a fejembe. Így aztán leszűkítettem arra, hogy a templomokban van jelen, de csak a kerültünkben több templom volt ahhoz, hogy mindegyik tele legyen Istennel. Kerestem az oltáron, a karzaton, körbe minden irányba. Hiába.
Mostanában értettem meg, hogy a szívemben kellett volna, de mára már ott is hiába kutatom nem lelelem.
Elkalandoztam, anyuról akartam írni és a nagypéntekről.
Nagypénteken mindig tojásos nokedli volt, amit természetesen utáltam.
Akkoriban hét közben általában tésztaétel volt valamilyen levessel, néha főzelék. Hétvégén volt rántott hús máskor csirkepörkölt. Hogy miért utáltam a tojásos nokedlit máig nem értem.
Most akár két tányérral is bevágnék belőle.

Természetesen fejes salátával.

Egy használható recept: https://www.mindmegette.hu/tojasos-nokedli-a-tavasz-etele-48460/