Kilépett a bolt ajtaján, körülölelte a friss pékáru isteni illata. Lassan lépkedett, hóna alatt a friss, ropogós kenyérrel.
Anyuja reggel hagyott ott némi aprót és megkérte, hogy vegyen kenyeret.
A pékség a sarkon volt és ott helyben sütötték, tehát még forrón gőzölgött, amikor megkapta. Fél órája még a kemencében formálódott tökéletesre.
Nagyon szerette a friss kenyér ropogós héját, hazáig csipegette, sarkából jócskán fogyasztva. Ha egy kicsit ácsorgott a zöldségesnél néhány szem szőlőt is kapott mellé, hát azok voltak aztán mennyei falatok.
Hanem a kenyér belseje továbbra is forró volt.
A kisfiút ez nagyon izgatta, hány fokos lehet és mivel mérjen?
A konyhába lépve a kenyeret az asztalra tette és körülnézett.
Ekkor meglátta a lázmérőt. Igen, ez az kiáltott fel eltökélten.
Kivette a dobozából és a hegyes, ezüstösen csillogó végét a kenyér megsebzett végén keresztül a forró belsejébe nyomta. Csillogó szemmel figyelte, hogy egy versenyautó motorjának gyorsulási sebességével kúszik fel a higany a vékony csőben.
36…37…38…39…40…hohó baj lesz ebből gondolta izgatottan. Aztán csak pikk, hallotta és tudta, hogy már baj van.
A kenyér legalább 50 fok lehetett, a lázmérő 42 fokig mér. A hőre táguló higany pedig eltökélten utat keresett és talált magának.
Amikor kihúzta a törött mérőt, kis golyócskák százai gurultak szét az asztalon, de jócskán jutottak belőle a kenyér belsejébe is.
Megállapította a kenyérnek és a lázmérőnek annyi. Tudta, hogy a higany veszélyes anyag az ember szervezetébe kerülve súlyos mérgezést okozhat.
Hogy rendezze le az éhező családdal a történteket. Aztán higany golyócskákat egybeterelte a szemétlapátra, majd a lázmérővel együtt a szemétbe dobta.
Leült az asztalhoz, piros arccal várta szüleit.
Elsőnek édesapja érkezett haza.
Hebegve mesélte a történteket, apja hökkenten hallgatta, majd felállt és a kényérvágókéssel ketté vágta a kenyeret, a szennyezett felét a szemétbe dobta, majd hirtelen elhatározással levágta a kenyér sarkát. Kettétörte és a felét a fiának nyújtotta.

 A friss kenyérnek a serclije a legjobb! – állította és igaza volt.