A kicsi pók karanténban volt.
Ennek persze semmi értelme vélhetnénk, mert hónapokig ki sem mozdult a hálójából. Ételről is maga gondoskodott, ha valami arra repült vagy mászott, azt leteperte és bekebelezte. Vagy finom selyemfonalba göngyölte és elraktározta.
Így éldegélt csendesen.
Csak hát a szex, a jó szex az nagyon hiányzott neki.
Egyszer aztán a szoba szemközti sarkában izgalmas mozgásra lett figyelmes.
Egy új háló – gondolta izgatottan a pókocska (és mérgelődött a takarítónő).
Csakugyan egy szép telt potroh riszálta magát a kusza szálakon. Egynapi járásra sincs gondolta az egyre kanosabb pókocska. A szellőztetésnél a huzatot kihasználva, szálacskámba kapaszkodva még előbb is odaérhetek, tervezte.
Várta a reggeli szellőztetést.
Eljött a nap – szinte már kilenc lábúnak látszott, annyira fel volt ajzva. Becsomagolt néhány aszalódott legyet – nem mehet üreskézzel – és elindult.
Csodás, fekete teremtés volt. Selymes potrohát puccsitva hordta – szexre kész a hölgy gondolta kajánul és letette ajándékait. A hölgyike azonnal falatozni kezdett.
A pókocska közben a duci potroh mögé került, majd rövidesen egy spermacsomaggal lepte meg szíve hölgyét.
Nagyszerű perceket töltöttek el így, amikor éles fájdalom hasított az egyik mellsőlábába, majd a másikba is.
Izgalmában nem olvasta el a névtáblát; özv. Feketéné…
MARADJ OTTHON!!!